Együtt, Mindig, Veled! ♥

Repülök.. szállok a boldogság szárnya visz előre egyre feljebb feljebb.. egyre nagyobb vizeken hajózom ami egyre szebbé teszi az életem. Sose gondoltam volna hogy A lány ilyen gyönyörű kedves és sorolhatnám, maga a tökély. Szívverésem duplájára nő már csak ha gondolok is Rá.. A vágyak érzelmek kavarodásából új mégszebb dolgok születnek.. és az idő folyik megy szép lassan felnövünk és az idő múlásával egyre közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz. Gyönyörű mint egy mesekönyv egy új fejezettel.. persze néha jön a sötét gonosz és próbál mindent elborzasztani de a vége persze happy end. Igen igen meg van az egyik célom azt hiszem. Boldogan meghalni.. Vele. Nem szeretnék még nem is fogunk.. de egyszer eljön az ideje senki se tudhatja mikor. És akár egy szenvedély nem tudok leszokniróla sőt egyre több egyre több kell.. hiánya őrületbe kerget.. hosszabb időn belül talán halált okozhat! De szó sincs erről, Ő csak az enyém, Csak Engem szeret és ennél jobb dolog nincsen a világon. Bárcsak minden ember ilyet érezne és ilyenen menne át amin én.. de hát azért van az élet, teli buktatókkal teli rosszal, már csak a jót kell meglátni benne. És hogy a távolság az elején nem tántorított el felér egy csodával, és tényleg nagyon nehéz de hetekig hónapokig ÉVEKIG várnék csak hogy láthassam.. és minden újra szép lenne és csodálatos. Meg aztán minek várni már ha mindjárt vége minden buktatónak, az éveket pillanatokban mérném ha lehetne és végre Együtt, Mindig, Veled! ♥

Ja ja JA? JA! Ja bazdmeg

Távolság

Szentimentáléban hangzó szívdobbanás,

Szűkülő erekben lapuló kéjrobbanás,

Szívem kulcsa, szerteszét benned,

Mond meg miért, miért kellett elmenned.

Üres mosoly, üres hangok,

S lelkemben vígan zúgó harangok

Mondjátok el, nekem, hol van

Mikor vergődöm a hullaporban.

Kaparom a falat, nem bírom,

Hiánya halálos, ez az én kínom.

Kaparó, büdös füstöt szívom,

Az én virágomon Ő az egyetlen szirom

Piros rózsa, mely éppen tündököl,

Egy szem, az üres szőlőfürtökön,

Bele estem, mint egy fekete lyukba

És örökké zuhanok az Univerzumba.

De Ő itt lesz velem, megvéd

Legyőz oroszlánt, erdei medvét,

Velem marad jóban, a bajban

S egy édes szócskát suttog halkan.

Feláll a szőr a hátamon,

Mikor hideg keze végigsimul lábamon.

Végre, végre odabújhatok hozzá,

Hiánya enyhül, boldog vagyok most már.

szívás, nem értem miért kell ezt velem tenni, megölsz, de ölj meg, csak maradj velem

Semmi

Nem történik semmi, de az királyul megy ám.

Fáradt vagyok, meg szomjas, és geci meleg van.

Amúgy minden fasza, jól vagyok, lelkem is rendben van, köszöni.

Holnap kezdődik a vébé, hajrá angolok!

Szombaton megyek drágámhoz, Imádlak!

Aztán meg irieddim, szétesés, remélhetőleg.

És vége a sulinak is, no para.

Most minden jó. :)

mindenmár

Tudjátok mi a baj velem?

a szeretethiány!

Miért látom azt hogy mindig más van előtérben, miért nem én, miért nem énvagyok az első, miért nem én a legfontosabb, vagy ha azvagyok, szégyenleni kell? vagy csak én vagyok hülye? Lenyugodtam, veszekedni nemfogok, kibírok minden egyes rossz beszólást, ahogy tettem mikor hazaértem. Csöndben fogok maradni, és emésztem magam, folyamatos stressztől meg úgy is lesz valami fizikai problémám. Nyáron király lesz beteg lenni! Tök mindegy, ma sem megyek sehova, már az alkohol sem csinálja a jókedvem(tegnap este) ez van.

Bencus Véged!

Esernyőtemető

Igen, ebben az időben az utcák, városok, megyék, országok, nem váltak mássá mint egy baszott nagy esernyő temetővé. Akkor kezdjük az emberi logikával, esik az eső, fúj a szél, látják (hallják). Na most mivel erős a szél a szél eltöri az esernyőket. Ha az ember van annyire hülye, hogy kiviszi az esernyőjét, és eltöri legalább kidobná. Sokkal jobb célt használ a kapucni, de tényleg mind1. Viszont nézzük úgy, hogy van probléma, amit valahogy nem lehet megoldani (megázás) és aztán fogják még is megpróbálják megoldani (esernyő) és megáznak. Alias egy kibaszott nagy balfasz vagy ha ilyen hülye vagy. Szóval igen vannak lehetetlen dolgok, De mégsem ha gondolkozol(kapucni).

Amúgy ennek az egésznek semmi értelme, de az emberi jóindulatnak ebben a világban tényleg semmi helye.

Azért az emberi bunkóságnak van határa..

Változom

Nehéz életbe vágtam bele a fejszém, rájöttem, de nem bántam meg. Harcolok "foggal, körömmel" nem adom fel. Több mint két hete nem láttam, tudom milyen jó volt, de nem emlékszem már. Fáj hogy felejtek, de csak az emlékeket felejtem el, nemsokára jönnek szebbek, újak, csak győzzem kivárni. Két napja már beszélni se beszéltem vele.. Távolsággal már semmi problémám nincsen, de a szülei nem csak az ő életét keserítik meg a mindennapos hisztivel, az enyémet is. Nagyon fáj hogy ilyenek a saját lányával, aminek én Is iszom a levét. Elmondhatatlanul szeretem, és félek hogy a 'ritka' találkozás miatt balhék lesznek. Mindennapos feszültség miatt (iskola,szülők,elvárások) veszekedünk. Rossz igen rossz, fáj, de próbálok megváltozni sürgősen. Nem mondom magam már annyira féltékenynek sem, én csak féltem, hogy elveszítem.(DE bízom benne, teljes mértékben) Szerdai napot várom, ha hihetek benne, nagyon remélem. Nagyon hiányzik, hozzá szeretnék már bújni, megölelni, megcsókolni, hallani simogató hangját. Addig is tanulással töltöm mindennapjaim év vége miatt. Lassan vége ennek a szarnak is, nyár meg király lesz, Remélem. Szeretném ha végre minden megoldódna tényleg, teszek is érte, próbálok tenni érte, változás VOLT, változás VAN, változás LESZ!