Együtt, Mindig, Veled! ♥

Repülök.. szállok a boldogság szárnya visz előre egyre feljebb feljebb.. egyre nagyobb vizeken hajózom ami egyre szebbé teszi az életem. Sose gondoltam volna hogy A lány ilyen gyönyörű kedves és sorolhatnám, maga a tökély. Szívverésem duplájára nő már csak ha gondolok is Rá.. A vágyak érzelmek kavarodásából új mégszebb dolgok születnek.. és az idő folyik megy szép lassan felnövünk és az idő múlásával egyre közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz. Gyönyörű mint egy mesekönyv egy új fejezettel.. persze néha jön a sötét gonosz és próbál mindent elborzasztani de a vége persze happy end. Igen igen meg van az egyik célom azt hiszem. Boldogan meghalni.. Vele. Nem szeretnék még nem is fogunk.. de egyszer eljön az ideje senki se tudhatja mikor. És akár egy szenvedély nem tudok leszokniróla sőt egyre több egyre több kell.. hiánya őrületbe kerget.. hosszabb időn belül talán halált okozhat! De szó sincs erről, Ő csak az enyém, Csak Engem szeret és ennél jobb dolog nincsen a világon. Bárcsak minden ember ilyet érezne és ilyenen menne át amin én.. de hát azért van az élet, teli buktatókkal teli rosszal, már csak a jót kell meglátni benne. És hogy a távolság az elején nem tántorított el felér egy csodával, és tényleg nagyon nehéz de hetekig hónapokig ÉVEKIG várnék csak hogy láthassam.. és minden újra szép lenne és csodálatos. Meg aztán minek várni már ha mindjárt vége minden buktatónak, az éveket pillanatokban mérném ha lehetne és végre Együtt, Mindig, Veled! ♥

Ja ja JA? JA! Ja bazdmeg

Távolság

Szentimentáléban hangzó szívdobbanás,

Szűkülő erekben lapuló kéjrobbanás,

Szívem kulcsa, szerteszét benned,

Mond meg miért, miért kellett elmenned.

Üres mosoly, üres hangok,

S lelkemben vígan zúgó harangok

Mondjátok el, nekem, hol van

Mikor vergődöm a hullaporban.

Kaparom a falat, nem bírom,

Hiánya halálos, ez az én kínom.

Kaparó, büdös füstöt szívom,

Az én virágomon Ő az egyetlen szirom

Piros rózsa, mely éppen tündököl,

Egy szem, az üres szőlőfürtökön,

Bele estem, mint egy fekete lyukba

És örökké zuhanok az Univerzumba.

De Ő itt lesz velem, megvéd

Legyőz oroszlánt, erdei medvét,

Velem marad jóban, a bajban

S egy édes szócskát suttog halkan.

Feláll a szőr a hátamon,

Mikor hideg keze végigsimul lábamon.

Végre, végre odabújhatok hozzá,

Hiánya enyhül, boldog vagyok most már.