Latest Entries »

2010. május 31., hétfő

Változom

Nehéz életbe vágtam bele a fejszém, rájöttem, de nem bántam meg. Harcolok "foggal, körömmel" nem adom fel. Több mint két hete nem láttam, tudom milyen jó volt, de nem emlékszem már. Fáj hogy felejtek, de csak az emlékeket felejtem el, nemsokára jönnek szebbek, újak, csak győzzem kivárni. Két napja már beszélni se beszéltem vele.. Távolsággal már semmi problémám nincsen, de a szülei nem csak az ő életét keserítik meg a mindennapos hisztivel, az enyémet is. Nagyon fáj hogy ilyenek a saját lányával, aminek én Is iszom a levét. Elmondhatatlanul szeretem, és félek hogy a 'ritka' találkozás miatt balhék lesznek. Mindennapos feszültség miatt (iskola,szülők,elvárások) veszekedünk. Rossz igen rossz, fáj, de próbálok megváltozni sürgősen. Nem mondom magam már annyira féltékenynek sem, én csak féltem, hogy elveszítem.(DE bízom benne, teljes mértékben) Szerdai napot várom, ha hihetek benne, nagyon remélem. Nagyon hiányzik, hozzá szeretnék már bújni, megölelni, megcsókolni, hallani simogató hangját. Addig is tanulással töltöm mindennapjaim év vége miatt. Lassan vége ennek a szarnak is, nyár meg király lesz, Remélem. Szeretném ha végre minden megoldódna tényleg, teszek is érte, próbálok tenni érte, változás VOLT, változás VAN, változás LESZ!

2010. május 25., kedd

szar

Miért kell, miért, istenem miért teszed ezt velem, kikészültem, teljesen!

2010. május 24., hétfő

Hiányzol!!

2010. május 23., vasárnap

aúúcs

Milyen jóra terveztem ezt a napot, és mekkora katasztrófa lett belőle. Nem elég hogy beteg vagyok. Nem elég hogy lelki beteg vagyok. Nem, nekem össze kellett törnöm magam. Úgy volt hogy ez a nap pont alkalmas lesz arra a bizonyos dologra amit mindketten szeretnénk, hát nem is találkoztunk, így elég nehéz. Valószinű csütörtökön vagy szombaton látom..

Nagyon nehéz így, nagyon hiányzik. Hogy megfoghassam a kezét, magamhoz szoríthassam, csókot leheljek vörös ajkaira. Imádom!

Emellett jó, oké nem jön, de kell valamit csinálnom. Kitaláltam hogy mivel nincsenek itthon áthívom a többieket, akik kitalálták hogy mennyek értük el bicóval. Jó elmentem, bementünk marikához cigit venni meg sört. Ezután elindultunk tovább bicóval, és akkorát estem! Sebek árasztják a végtagjaim, kattog a vállam, emellett beleállt a kormány a csípőcsontomba, ami még nem jó érzés, és a combomba meghúzódott az izom, ami baszottul fáj. De ezen kívül tényleg nincsen semmi bajom sem..

Fáj a szívem Fáj a lelkem

Fáj a létem Fáj a testem

Fáj az érzés Fáj a hiányod

Szerelmes szívemnek ki ad most virágot?!



2010. május 22., szombat

Megmondtuk. (tényleg bennem lehet bízni, higyjétek el) egyszerüen hihetetlen, á

Újra

Hazaérkeztem, épségben, fáradtan. Körül belül 4 órát aludtam az éjszaka, igen mi vagyunk azok akik éjjel kettőkor kimegyünk pingpongozni. Mindenbe a paintball és az ivászat volt a legjobb, a többi szar. Ofőnek és Doencinek kiöntöttem a lelkem, vicces volt a magáméletemről beszélni a saját osztályfőnökömnek. Utáltam hogy lehülyézett minket (engem,Rault) mert hogy elbasszuk az életünket ha már most megtaláljuk Őt. Ebben az egyben nem értek vele egyet, és utáltam hogy ilyenekkel baszta az agyam de félig részeg voltam és jót röhögtem rajta. Közbe Vilinek mondtam hogy áá jön vasárnap mekkora király lesz. Válasz mindig vicces volt: NA MÉSZ VASÁRNAP? : D hát ez van Bencus. Nem tudom mi lesz, kéne a változás, mármint nem ebbe, Fanni szüleinek felfogásában. Ó ezek a kapkodások is, halott megoldások, elhervasztó. De az éjszakám legalább király volt. 

Félek, félek ismerősökkel is szóba állni, beszélgetni velük, kommunikálni, soha nem volt az erősségem. Ismeretlent látok, általában olyan szintű ijedtség van bennem, magázódni eleve utálok, ajj. Pedig szeretném szeretném szeretném. DE AKKOR IS. ja és el se engednek(bár nincsenek itthon)

dilemma

2010. május 20., csütörtök

Kicsi vagyok, hisztis vagyok, NE SZERESSETEK, cső
NEM LESZEK KÉT MÉTER, ÉRTSÉTEK MÁR MEG. Szüleim tehetnek a méretemről, őt baszogassátok, köszönöm.

Programs

Zsúfolt ez az év vége. A mai nap csak annyit tudok, hogy én holnap osztálykirándulásra fogok menni. Mint valamilyen tudathasadás, katasztrófálisan fárasztó. Holnap reggel elindulunk Komáromba, meg még 20millió egy helyre. Megpróbálom majd magam jól érezni(valószinű elegendő alkohol mennyiség mellett király is lesz). Szombaton jövök is haza már, aztán onnan egyből jöhet a Pünkösdi Rockkirályság. Csapjunk bele a húrokba!Neck Sprain, SremS, Panic Factory!

Mellesleg valószinű jövő hét lesz életem legjobb hete, ha tényleg összejön ez a HÉTFŐ-CSÜTÖRTÖK-SZOMBAT kombó. Imádnám, imádná, imádnátok, imádnák.

Most pedig elkezdek hevesen pakolni, bevásárolni a jókedvhez.

Na majd vasárnap!

Csók néktek (:

2010. május 19., szerda

Halhatatlan érzelmek! (gonoszkacaj) imádom!

2010. május 17., hétfő

Minden

Olyan különleges gondolataim voltak mostanában.(nevezzük az élet nagy kérdéseinek!)

Mindent ki szeretnék próbálni az életben, és el is kéne kezdenem, de nem fogom, egyszerre lennék JÓ (ami persze nem mindig ) és lennék ROSSZ (ami is lehet). Szeretnék MINDEN-t csinálni, ezzel szemben SEMMIT sem. Talán egy biztos pont van az életemben, ennek viszont örülök. Tudom Ő majd terel az utamon, akár legyen az JÓ vagy ROSSZ de ha velem van az életem csak lehet. Van az a szám, tudjátok, ha volna két életem, szerintem alig lenne olyan dolog amit máshogy csináltam volna, csak hogy olyan legyen mint most VAGY mindent megváltoztatnék ha a végeredmény maradna( irreális ). Az a lényeg, hogy király életem van megintcsak, egyedüli problémám lenne a tanulás, a rossz jegyeim nem tükrözik a TUDÁS-om (szerintem). Nem szeretném ha sok ember levonna egy tanulságot a hallott dolgok alapján, bár tényleg TÉNYLEG leszarnám, mert megvan mindenem ami kell egy élethez. Meg van Ő, lehúzok 3 évet, szüleimtől búcsút intek, keresek valami használható dolgot amit egész életemben csinálni fogok( nevezzük munkának ) amiből lesz egy korántsem nagy házam (nem szeretnék gazdag lenni) pont annyit szeretnék, hogy megadhassak mindent majd a családomnak. Ez így mind meglenne, boldogan tudnék élni.


Mint most!


Hete remélem fogalmazás terén fejlődő képes vagyok!


2010. május 16., vasárnap

The best

Valószinű életem egyik legjobb napja volt ez a mai. (:

Na(indulatszó)! AZ VAN, hogy nyomatékosítom hogy IGEN IGEN IGEN megtaláltam Őt és nagyon Szeretem, ami így fog maradni. Soha jobban nem éreztem még magam, isteni. Felülmulhatatlan érzés. Kezdhetném most azzal hogy de mégis jobb lett volna HA nincsenek ott a szülei.. de kit érdekel, így is nagyon jó volt. (mellesleg az IF-es tagmondatokból elegem van mert holnap felelek belőle) Olyan szinten el vagyok fáradva, fizikailag, lelkileg, mindenhogyan, áá nagyon jó:)

Szeretlek édesem:)

2010. május 15., szombat

Nyugi !

2010. május 12., szerda

Tetőpont és Megoldás

A vége az volt hogy rájöttem a problémám okára melynek neve: Félelem. Egy alattomos dolog tényleg, ne hallgassatok rá, csak rosszat akar nektek, a biztost is elbizonytalanítja, de megtanultam hogy nincs okom félni, nincs mitől félnem( vagy van de el kell feleljtenem).

Aztán végül rájöttem hogy vannak barátaim, csak féltem hogy elvesztem őket.. de még egy probléma megoldódott.
Ó és az én ÉLETEM( Ő ) ! Vele is minden megoldódott, soha többet nem szeretnék vele veszekedni, nagyon utálom olyankor magamat, még ha okom is van a veszekedésre akkor is. Vasárnap megyek HOZZÁ és nagyon jól fogom érezni magam VELE. Ennél jobban sohase vártam semmit, maximum a mindent vívő nyaramat. ( áh azt sem ) :) Így beláthatom, még is csak boldog életem van, néhány bökkenővel amin túl teszem magam rajta, ha vagytok nekem, TI. Köszönöm szépen.


Szeretlek, a végsőkig, édesem! :)

Újra és újra

Óráról Órára

Várom a változást, várom várom, utálok várni. Az a legnagyobb probléma, hogy minden hibáért, még ha nem is az én hibám, magamat okolom, elástam az összes önbizalmam és nem tudom mikor kerül majd újra elő. Pedig az volt az Igazi Bencus az akit mindenki szeretett, igen ám csak az emberek változnak. Csak gyorsan tegyem túl magam ezen a korszakon, olyan egyedül érzem magam, olyan magányosnak, mint akit elfelejtettek, akivel nem foglalkoznak eleget. Egyfolytában csak kérdések bombázzák a lelkem.
Miért? Hogyan? Mikor? Mit? Tényleg?
Ó Bencus mikor leszel újra magad..
Rájöttem hogy én mindenkit szeretek amúgy, de jött Ő, és elfelejtettem Őket.. bocsánat.
Ó viszont lenne most király 3 napom de valószinű ebből se lesz sok minden sajnos.. nagyon sajnálom.
Ami azt illeti rohadt jó zenekarok fognak föllépni, nagyon örülök, megyek is, csak úgy érzem nem TUDOM magam jól érezni..
Ami a vasárnapomat illeti, nagyon imádni fogom, hogy újra láthatom Őt, de félek az őseitől, sőt rettegek. Ó de várom már:)
Halld meg szavaim, bárki vagy, tényleg, segíts! Segítségre van szükségem, nem megy egyedül, idegroncs leszek, kikészülök, nagy a baj!
Szeretlek te angyal!

még ha el is felejtettél

First day of my life

Kezdeném háttal a mondatom, de a magyar tanárom egy egyessel a fejembe verte hogy ezt nem szabad! 
Ó most nagyon sokat mesélhetnék ám nektek körül belül éjfélig írnám az egész élettörténetemet.. valószinű nem érdekelne senkit sem. Az elmúlt egy hónapban viszont annyi baj ért mint még 15 és fél évem alatt sohasem, nem gondoltam volna hogy egyszer eljutok idáig, ilyen hirtelen, ilyen gyorsan. Az a helyzet megtaláltam azt az embert, azt a pótolhatatlan lányt akiért feláldoznám mindenem.. és akiért fel is áldozom mindenem. Most biztos képzelitek hogy valami nagy mellű pénzes kurváról van szó, pedig nem nem.. jobbra tartom magam ennél azt hiszem. És mivel van egy olyan mondás, hogy ha valakit igazán szeretsz.. nem tudod megmodani miért, sorolhatnám a szebbnél szebb tulajdonságokat, de minek, rajtatok az sem segítene. Szóval így lassan 16 felé járva, meg találtam azt akivel az életem fogom tölteni, ez még király is lenne.. ha nem lennének benne bökkenők. Sorolok néhányat, mintpéldául messze lakik tőlem.. a szülei utálják őt.. utálják ezt az egész kapcsolatot.. az én szüleim nem tudják mindig fizetni azt hogy én mindig feljárkáljak HOZZÁ.. ezért mindennapjaimat gondolkodással töltöm hogy hogyan szerezhetném meg azt a boldogsághoz kellő dolgot. És ha már rengetegszer megtettem felmerül a kérdés, ő miért nem jön ide? Szegények? Mi mi mi? Nem természetesen szó nincsen erről, de mint mondtam már a szülei elég arogánsak, bunkók és sorolhatnám, pedig meg kéne őket szeretnem, hát nem megy, Bocsánat. Közben hallom a dolgokat hogy a szüleim csak azért vannak együtt mert én jöttem, hát basszák meg használtak volna gumit, ennyit erről is. Dédi mamámmal ma beszéltem pont arról hogy apukám tesója (Tomi) elbaszta az egész életét.. drogozott mindig ivott egy gyerekkori szerelmi csalódás miatt, ekkor így lecsorgott egy könnycsepp az arcomon, főleg amikor óva intett hogy én ne tegyem ezt, erre egy- Már késő mama!- volt a válasz. Most ott tartok hogy barátaim nincsenek, szórakozni nem tudok menni egyszerűen nincsen miből. Tudjátok mi segítene most nekem? Ó semmi! Az a baszott nagy helyzet hogy pár röpke nap alatt egy idegroncsá váltam így gondoltam, ha van valami bajom, újdonság azt mostantól ebbe a kis szerény magánszférámba fogom vezetni. Na egyetlen problémám hogy baszottul elvesztem azt az egy dolgot,  Ő-t, és ezért cseszettül félek, így ingerült vagyok, és minden szarra harapok, elnézést kérek. Egy szó mint száz, nem tudok mást mondani, szeretlek, Szeretlek élet, még ha rossz is vagy, Szeretlek barátaim, az az egy remélem tudja, Szeretlek alkohol, kí javítasz néha rossz helyzeteimen, de a leges leg első,

Szeretlek TE!