Milyen jóra terveztem ezt a napot, és mekkora katasztrófa lett belőle. Nem elég hogy beteg vagyok. Nem elég hogy lelki beteg vagyok. Nem, nekem össze kellett törnöm magam. Úgy volt hogy ez a nap pont alkalmas lesz arra a bizonyos dologra amit mindketten szeretnénk, hát nem is találkoztunk, így elég nehéz. Valószinű csütörtökön vagy szombaton látom..
Nagyon nehéz így, nagyon hiányzik. Hogy megfoghassam a kezét, magamhoz szoríthassam, csókot leheljek vörös ajkaira. Imádom!
Emellett jó, oké nem jön, de kell valamit csinálnom. Kitaláltam hogy mivel nincsenek itthon áthívom a többieket, akik kitalálták hogy mennyek értük el bicóval. Jó elmentem, bementünk marikához cigit venni meg sört. Ezután elindultunk tovább bicóval, és akkorát estem! Sebek árasztják a végtagjaim, kattog a vállam, emellett beleállt a kormány a csípőcsontomba, ami még nem jó érzés, és a combomba meghúzódott az izom, ami baszottul fáj. De ezen kívül tényleg nincsen semmi bajom sem..
Fáj a szívem Fáj a lelkem
Fáj a létem Fáj a testem
Fáj az érzés Fáj a hiányod
Szerelmes szívemnek ki ad most virágot?!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése