Újra és újra

Óráról Órára

Várom a változást, várom várom, utálok várni. Az a legnagyobb probléma, hogy minden hibáért, még ha nem is az én hibám, magamat okolom, elástam az összes önbizalmam és nem tudom mikor kerül majd újra elő. Pedig az volt az Igazi Bencus az akit mindenki szeretett, igen ám csak az emberek változnak. Csak gyorsan tegyem túl magam ezen a korszakon, olyan egyedül érzem magam, olyan magányosnak, mint akit elfelejtettek, akivel nem foglalkoznak eleget. Egyfolytában csak kérdések bombázzák a lelkem.

Miért? Hogyan? Mikor? Mit? Tényleg?

Ó Bencus mikor leszel újra magad..

Rájöttem hogy én mindenkit szeretek amúgy, de jött Ő, és elfelejtettem Őket.. bocsánat.

Ó viszont lenne most király 3 napom de valószinű ebből se lesz sok minden sajnos.. nagyon sajnálom.

Ami azt illeti rohadt jó zenekarok fognak föllépni, nagyon örülök, megyek is, csak úgy érzem nem TUDOM magam jól érezni..

Ami a vasárnapomat illeti, nagyon imádni fogom, hogy újra láthatom Őt, de félek az őseitől, sőt rettegek. Ó de várom már:)

Halld meg szavaim, bárki vagy, tényleg, segíts! Segítségre van szükségem, nem megy egyedül, idegroncs leszek, kikészülök, nagy a baj!

Szeretlek te angyal!

még ha el is felejtettél