Hazaérkeztem, épségben, fáradtan. Körül belül 4 órát aludtam az éjszaka, igen mi vagyunk azok akik éjjel kettőkor kimegyünk pingpongozni. Mindenbe a paintball és az ivászat volt a legjobb, a többi szar. Ofőnek és Doencinek kiöntöttem a lelkem, vicces volt a magáméletemről beszélni a saját osztályfőnökömnek. Utáltam hogy lehülyézett minket (engem,Rault) mert hogy elbasszuk az életünket ha már most megtaláljuk Őt. Ebben az egyben nem értek vele egyet, és utáltam hogy ilyenekkel baszta az agyam de félig részeg voltam és jót röhögtem rajta. Közbe Vilinek mondtam hogy áá jön vasárnap mekkora király lesz. Válasz mindig vicces volt: NA MÉSZ VASÁRNAP? : D hát ez van Bencus. Nem tudom mi lesz, kéne a változás, mármint nem ebbe, Fanni szüleinek felfogásában. Ó ezek a kapkodások is, halott megoldások, elhervasztó. De az éjszakám legalább király volt.
Félek, félek ismerősökkel is szóba állni, beszélgetni velük, kommunikálni, soha nem volt az erősségem. Ismeretlent látok, általában olyan szintű ijedtség van bennem, magázódni eleve utálok, ajj. Pedig szeretném szeretném szeretném. DE AKKOR IS. ja és el se engednek(bár nincsenek itthon)
dilemma
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése